AKTUÁLIS


Coming soon: NAGY MAGYAR BORATLASZ 2026

Tizennégy évvel az első kiadás után elérkezettnek láttuk az időt a magyar terrior kódexének újbóli elkészítésére. Megújult szöveg, egy rakás új dűlőtérkép, többszáz új (légi)fotó...
Írta: Borigo


A BORIGO Magazin 2004-es indulása óta a kárpát-medencei termőhely bűvöletében végzi munkáját. Fülünkbe hangzik id. Gál Tibor mondata, amely szerint Franciaországon kívül csak egy hely van a világon, ahol az összes bortípust el lehet készíteni, és ez a Kárpát-medence… Éppen ezért már az első pillanattól tudtuk, hogy valamikor a magazin története alatt el fogjuk készíteni ennek a szőlőföldrajznak az összefoglaló enciklopédiáját, mégpedig nem is akárhogy, Magyarország történetének legrészletesebb térképi bemutatásával. Sokáig nem lehetett szó erről, mivel a térinformatikai háttér egyszerűen nem volt adott ahhoz, hogy a termőhelyek, dűlők pontos mibenlétét meghatározzuk. Ezen a helyzeten segített a 2010-es évek elején az úgynevezett termékleírások elkészülte, amely projekt során a borvidékek, illetve kisebb szőlőföldrajzi egységek – saját döntésük szerint – ezeket a térinformatikai lehatárolásokat elvégezték. Nem is voltunk restek, azonnal munkához láttunk, és megírtuk Ercsey Dániellel, Mészáros Gabriellával és Tompa Imrével közösen a Nagy Magyar Boratlasz szövegét, amely egyéves kutatómunkával 2012-re készült el. A legfőbb aktornak ugyanakkor Molnár Ede András bizonyult, aki tulajdonképpen egyetlen magyar szőlőtérképészként a BORIGO és az Atlasz számára megalkotta azt a térképi állományt, amely ma is alapvetés a szakmában. Az Atlasz első kiadása 2012 őszén majd’ négyszáz oldalon, a térképeken kívül több száz fotóval illusztrálva készült el, és – igazolva reményeinket – hamar el is fogyott.

Már akkor tudtuk, hogy nem ez az Atlasz utolsó kiadása, hiszen láttuk, hogy a magyar borászat, és annak teoretikája milyen elképesztő ütemben fejlődik. Sorra jöttek a termékleírás módosítások, új OEM-ek (eredetvédelmi rendszerek) jöttek létre Csopaktól Egerig, Sümegtől a Muráig, ugyanakkor azt is szem előtt kellett tartanunk, hogy legyen egy kisebb nyugvópont ebben a folyamatban, amikor úgy tudunk egy új könyvet olvasóink kezébe adni, hogy ne avuljon el az a következő évben. És szem előtt kellett tartanunk azt is, hogy mi magunk, a szerkesztőség mit bír el, illetve, hogy a kiadásnak gazdasági értelme is legyen. Nos, 2025-re elérkezettnek láttuk az időt, és Ercsey Dániellel és Tompa Imrével megkezdtük a szövegek felülvizsgálatát, illetve egyes esetekben a 2020-as évek magyar borászati folyamataihoz történő hozzáigazítását. Átnéztük a legújabbkori magyar bortörténelmet, megkutattuk azokat a dűlőket, amelyek 2011-12-ben még nem voltak relevánsak, kielemeztük azokat az OEM-eket, amelyek azóta jöttek a világra, és természetesen újragondoltuk a térképi és képállományt. Komoly dilemmát okozott a fejezet meghatározás, hiszen a borvidékek rendszerét sok helyen már felülírja az OEM-ek rendszere, sőt vannak olyan OEM-ek, amelyek borvidékeken is átívelnek. Mégis úgy döntöttünk, hogy megmaradunk az eredeti, borvidéki felosztás mellett, hiszen olvasóink többsége ezt a rendszert ismeri.

Ez utóbbi kettő különösen érdekes feladat elé állított bennünket. Hogy mást ne mondjunk, a 2010-es évek elején még gyakorlatilag nem létezett drónfotózás, légi felvételeinket tényleg repülőgépről kellett készíteni, illetve épp 14 évvel volt szegényesebb a BORIGO kép archívuma is. Éppen ezért újra bejártuk az országot, és lecseréltük szinte az összes légifelvételünket, hogy még szebb, még informatívabb módon tudják olvasóink beazonosítani a dűlőket.

Szinte teljesen megújult a térkép állomány is. Egyfelől grafikai oldalról is el kellett végezni a ráncfelvarrást, másfelől tengernyi dolog meg is változott: új autópályák épültek, borvidéki települések kerültek ki és be, a dűlők és aldűlők esetében is történtek változások. A legfontosabb térképészeti munka ugyanakkor az új térképek esetében volt, hiszen 2012-ben egyszerűen nem volt elég idő arra, hogy minden általunk fontosnak tartott térképrészlet elkészüljön. Nyolc teljesen új térképet készített Molnár Ede András, így azt mondhatjuk, hogy immár minden olyan termőhelyről van dűlőtérképünk, amely igazán releváns a magyar borászatban.

Nem írtuk le egy az egyben eddig, de most megtesszük: 2026 novemberében megjelenik a Nagy Magyar Boratlasz második kiadása, amely a már előrendelhető early bird áron.

www.borigo.hu/elofizetes/


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2021
AKTUÁLIS


Coming soon: NAGY MAGYAR BORATLASZ 2026

Tizennégy évvel az első kiadás után elérkezettnek láttuk az időt a magyar terrior kódexének újbóli elkészítésére. Megújult szöveg, egy rakás új dűlőtérkép, többszáz új (légi)fotó...
Írta: Borigo


A BORIGO Magazin 2004-es indulása óta a kárpát-medencei termőhely bűvöletében végzi munkáját. Fülünkbe hangzik id. Gál Tibor mondata, amely szerint Franciaországon kívül csak egy hely van a világon, ahol az összes bortípust el lehet készíteni, és ez a Kárpát-medence… Éppen ezért már az első pillanattól tudtuk, hogy valamikor a magazin története alatt el fogjuk készíteni ennek a szőlőföldrajznak az összefoglaló enciklopédiáját, mégpedig nem is akárhogy, Magyarország történetének legrészletesebb térképi bemutatásával. Sokáig nem lehetett szó erről, mivel a térinformatikai háttér egyszerűen nem volt adott ahhoz, hogy a termőhelyek, dűlők pontos mibenlétét meghatározzuk. Ezen a helyzeten segített a 2010-es évek elején az úgynevezett termékleírások elkészülte, amely projekt során a borvidékek, illetve kisebb szőlőföldrajzi egységek – saját döntésük szerint – ezeket a térinformatikai lehatárolásokat elvégezték. Nem is voltunk restek, azonnal munkához láttunk, és megírtuk Ercsey Dániellel, Mészáros Gabriellával és Tompa Imrével közösen a Nagy Magyar Boratlasz szövegét, amely egyéves kutatómunkával 2012-re készült el. A legfőbb aktornak ugyanakkor Molnár Ede András bizonyult, aki tulajdonképpen egyetlen magyar szőlőtérképészként a BORIGO és az Atlasz számára megalkotta azt a térképi állományt, amely ma is alapvetés a szakmában. Az Atlasz első kiadása 2012 őszén majd’ négyszáz oldalon, a térképeken kívül több száz fotóval illusztrálva készült el, és – igazolva reményeinket – hamar el is fogyott.

Már akkor tudtuk, hogy nem ez az Atlasz utolsó kiadása, hiszen láttuk, hogy a magyar borászat, és annak teoretikája milyen elképesztő ütemben fejlődik. Sorra jöttek a termékleírás módosítások, új OEM-ek (eredetvédelmi rendszerek) jöttek létre Csopaktól Egerig, Sümegtől a Muráig, ugyanakkor azt is szem előtt kellett tartanunk, hogy legyen egy kisebb nyugvópont ebben a folyamatban, amikor úgy tudunk egy új könyvet olvasóink kezébe adni, hogy ne avuljon el az a következő évben. És szem előtt kellett tartanunk azt is, hogy mi magunk, a szerkesztőség mit bír el, illetve, hogy a kiadásnak gazdasági értelme is legyen. Nos, 2025-re elérkezettnek láttuk az időt, és Ercsey Dániellel és Tompa Imrével megkezdtük a szövegek felülvizsgálatát, illetve egyes esetekben a 2020-as évek magyar borászati folyamataihoz történő hozzáigazítását. Átnéztük a legújabbkori magyar bortörténelmet, megkutattuk azokat a dűlőket, amelyek 2011-12-ben még nem voltak relevánsak, kielemeztük azokat az OEM-eket, amelyek azóta jöttek a világra, és természetesen újragondoltuk a térképi és képállományt. Komoly dilemmát okozott a fejezet meghatározás, hiszen a borvidékek rendszerét sok helyen már felülírja az OEM-ek rendszere, sőt vannak olyan OEM-ek, amelyek borvidékeken is átívelnek. Mégis úgy döntöttünk, hogy megmaradunk az eredeti, borvidéki felosztás mellett, hiszen olvasóink többsége ezt a rendszert ismeri.

Ez utóbbi kettő különösen érdekes feladat elé állított bennünket. Hogy mást ne mondjunk, a 2010-es évek elején még gyakorlatilag nem létezett drónfotózás, légi felvételeinket tényleg repülőgépről kellett készíteni, illetve épp 14 évvel volt szegényesebb a BORIGO kép archívuma is. Éppen ezért újra bejártuk az országot, és lecseréltük szinte az összes légifelvételünket, hogy még szebb, még informatívabb módon tudják olvasóink beazonosítani a dűlőket.

Szinte teljesen megújult a térkép állomány is. Egyfelől grafikai oldalról is el kellett végezni a ráncfelvarrást, másfelől tengernyi dolog meg is változott: új autópályák épültek, borvidéki települések kerültek ki és be, a dűlők és aldűlők esetében is történtek változások. A legfontosabb térképészeti munka ugyanakkor az új térképek esetében volt, hiszen 2012-ben egyszerűen nem volt elég idő arra, hogy minden általunk fontosnak tartott térképrészlet elkészüljön. Nyolc teljesen új térképet készített Molnár Ede András, így azt mondhatjuk, hogy immár minden olyan termőhelyről van dűlőtérképünk, amely igazán releváns a magyar borászatban.

Nem írtuk le egy az egyben eddig, de most megtesszük: 2026 novemberében megjelenik a Nagy Magyar Boratlasz második kiadása, amely a már előrendelhető early bird áron.

www.borigo.hu/elofizetes/


« Vissza az előző oldalra